A felvilágosodás nagy vívmánya a szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezek nemes eszmék, és ennek „túlcsordulását” éljük meg manapság. A Szentírás azonban másról beszél: arról, hogy Isten különbséget tesz népe és az Egyiptomiak között, de még a jószágaik között is (6 és 26). Isten logikája más, mint a miénk, emberi ésszel felérhetetlen. Népe sem jobb, mint bárki más, rajtuk mégis könyörül az Úr (Róma 9,17). Nem értjük, de tapasztaljuk ezt, a saját életünkben is; különbséget tesz az Úr, pedig semmivel sem vagyunk jobbak másoknál; de ebből a megkülönböztetésből élünk. Ez a kiváltság ugyanakkor csak szent alázatra indíthat bennünket, és arra, hogy könyörögjünk „Egyiptomért”, amíg ők is, velünk együtt megszívlelik az Úr szavát (22). Aki ugyanis nem szívleli meg az Úr Igéjét, azt „elverik” az események, mint a szabad ég alatt hagyott jószágot a jégeső (25). Ma, ha az Ő szavát halljuk, meg ne keményítsük a szívünket (Zsidókhoz írt levél 3,15)!

Máté 20,17-28

359. dicséret