Jákób megáldja fiait, hozzájuk illő áldással (28). Mindegyik kap áldást, de József kapja a fő áldást. A testvérek nem egyformák az áldást, azaz a rájuk bízott feladatot illetően, hiszen az Úr az áldáshoz feladatot kapcsol, és ahhoz erőt ad. Isten áldása erőssé tesz, de ez az erő „mozdulatlan erő” (24), letagadhatatlanul látszik, de soha senkit nem bánt, nem nyilaz le. Ez az erő alázatos, szelíd erő. Nem tesz önhitté, mert a tulajdonosa számára világos, hogy ez nem az ő ereje, hanem az Úré: ő csak felülről kapta azt (25). Az Úr erősebb minden isteneknél, akiket oda képzeltek a hegyekre, és az Úr nagyobb gyönyörűséget ad minden evilági „halmokon” kínált gyönyörűségnél (26). 

Máté 16,1-12

31. zsoltár