Megrendítő ez a fejezet. Adódhat olyan helyzet, amikor már a hívő ember sem tud uralkodni magán, és kiönti szívét. Ez azonban csak szűk körben lehet áldott. József kiküldött a teremből mindenkit (1), csak ő és a testvérei maradhattak odabent. Ekkor József hangos sírásra fakadt (2). Nincs nyomorultabb helyzet, mint amikor ilyen intim pillanatok illetéktelen tekintetek előtt történnek, és a bámészkodóban nincs annyi tapintat, hogy odébb álljon. A „szent” intimitásnál azonban sokkal több zajlik itt, mert Józsefen keresztül megszólal az Úr, és megmagyaráz minden eddigi, érthetetlen eseményt: „Isten küldött el engem előttetek, hogy…életben tartson benneteket nagy szabadítással” (7). Ez nem mentesíti a testvéreket egykori gyilkos indulatok alól, azt be kell ismerni, meg kell bánni, de az Úr ezt is beépíthette szabadító tervébe. A bensőséges, őszinte emberi megnyilvánulások fontosak, de lényegileg nem oldanak meg semmit, csupán szelepek a robbanás elkerülésére: a megoldás Istennél van, aki szól, vezet, megszabadít, és mindent szépen intéz!