Júda „meglátott” egy nőt, így kezdődik ez a történet. Ez a nő nem Isten népe közül való volt, hanem kánaáni (2). Júda testi szemeivel döntött, és az egész történet ilyen „testi”. Az Úr gonosznak tartotta Júda elsőszülött fiát, és megölte őt. Júda második gyermeke pedig nem akarta teljesíteni az akkori rendelést (5Mózes 25,5), az un. sógorházasságot, hogy utódot támasszon testvére özvegyen maradt feleségének, hanem a földre vesztegette a magot (9). Ezért a szexuális bűnért az Úr őt is megölte. Amikor Támár, mindent megtesz azért, hogy utóda legyen, és parázna nőnek öltözve elcsábítja saját apósát, akkor el akarják égetni, mint paráznát (24), mígnem bizonyítani tudja, hogy az apósával volt. Több sebtől vérzik ez a történet. Szokatlan is nekünk. Lám, kőkemény büntetés jár mindenért, amikor az előírt szabályokat áthágja az ember. Az Úr joggal ölhetne meg bennünket is, ahogy Júda első két gyermekét megölte, mert bennünk is sok a gonosz (Róma 3,10). Támár utódai nemcsak Júda törzsének folytonosságát biztosították, hanem az ő utódaik közül született meg a Megváltó Jézus Krisztus (Máté 1,1-17), akiben Isten egyértelműen kijelentette akaratának teljességét, miszerint nem megöl, hanem életre visz bennünket. Nem mi lettünk jobbak, hanem Ő nyilvánította ki rajtunk határtalan jóságát. Krisztusban aztán erőt kapunk, hogy ne erkölcsöt színleljünk, szabályokat tartsunk be, hanem valósággal az Istennek éljünk.

Máté 13,24-30

233. dicséret