Isten Lelkének munkáját látjuk ebben a fejezetben. 1. Isten Lelke bizalmat munkál! Bizalmatlanok vagyunk. Ritka meglepetés, ha valaki ebben „csalódást” okoz nekünk, és indulat helyett békességgel közelít, és bizalomért kopogtat nálunk. Ilyenkor valójában mindig az Isten Lelke munkál. Jákób bizalmatlan Ézsauval szemben. Húsz éve nem beszéltek. Ő becsapta a testvérét. Ézsau pedig meg akarta őt ölni ezért. Egyik sem volt különb a másiknál. Isten tett különbséget közöttük. Most a testvére négyszáz harcossal közelít. Érthető a bizalmatlanság. A találkozás előtt Jákób különösen bebiztosította magát: hátulra állította a legféltettebb szeretteit, Ráhelt és Józsefet, jóvátételi ajándékokat készített, és hétszer hajolt földig testvére előtt! Ám egészen más történik, mint amire számított. Ez az „egészen más”, az Isten jelenléte. Ézsau eléje futott, mint a tékozló fiú atyja a méltatlan fia elé, megölelte, megcsókolta Jákobot. 2. Isten Lelke megelégedést munkál! Ézsau, a felajánlott ajándékok láttán annyit mond: Van nekem bőven (9)! Húsz évvel ezelőtt ölre mentek az örökségért, most pedig észreveszik, hogy van nekik elég! 3. Isten Lelke testvériséget munkál! Jákób testvérére tekint, és mintha Isten arcát látná (10), aki ugyanis találkozott az Úrral, az a másik emberben meglátja az Isten arcát, az Isten gyermekét, a testvért, még akkor is, ha „hivatalosan” még nem az.