Nagy dolog, a vesztes Lábán el tudja engedni a kiválasztott és győztes Jákóbot, és visszatér lakóhelyére. Jákób húsz éve nem találkozott Ézsauval, aki annak idején dühében meg akarta őt ölni. Bizony húsz év is kevés, hogy elmúljon a bennünk feszülő indulat. Azt csak az Úr Lelke tudja szeretetté formálni. Jákóbot elfogja a szorongás. Követeket és ajándékot küld maga előtt Ézsaunak, a vele lévőket biztonságból két táborra osztja, és imádkozik. Jákób bebiztosítja magát mindenféle emberi módon, de imádkozik is. Bízik Istenben, de szárazon tartja a puskaport. Imádságában azonban már eljut odáig, hogy kimondja, ő méltatlan, és mindent annak az Istennek köszönhet, aki hűséges volt az ígéretéhez. Rádöbben arra, hogy minden szerzeménye hiábavaló, kihullhat a kezéből, ha az Úr Isten nem könyörül rajta.