Isten álomban szólt Jákóbnak. Ez az álom nem Jákób „képzelgése” volt, hanem ebben az álomban valóban az Úrral találkozott, hiszen az álombeli létra tetején az Úr állt (13), és az álom után szent félelem fogta el Jákóbot (17). Ha ez az álom saját gyarló lényének valamiféle éjszakai kivetülése lett volna, akkor nem az Úr, hanem maga Jákób állt volna a létra tetején. Isten abban a korban sokféleképpen szólt övéihez, Jézus Krisztus óta azonban Igéje és Lelke által szól (Zsidókhoz írt levél 1,1-2), éppen azért, hogy a „kijelentés” ne zavaros önmagunkkal, hanem az élő Istennel való üdvözítő, bátorító és utat mutató találkozás legyen. 

Máté 10,1-15

397. dicséret