Ábrahám szolgáját szeretettel fogadják Betúél házában, mindennel ellátják, megkínálják; de a szolga nem akar enni és elfogadni mindaddig semmit, amíg el nem mondja jövetelének célját, és arra őszinte választ nem kap. Ez a szolga küldetésben van, és ebben a küldetésben olyannyira hűséges, hogy annak elvégzéséig még ételt sem akar magához venni. A rá bízott feladata mindent megelőz az életében. Aki komolyan veszi a munkáját, és az Istentől rá bízott küldetésként tekint arra, az enni sem tud jóízűen addig, amíg a küldetésből aznapra kimért részt maradéktalanul el nem végezte. Ez a böjt biblikus értelme. Akit izgat az Úrtól rábízott feladat, az nem lehet túl jó étvágyú. Nemcsak azért, mert leköti a feladat, hanem azért is, mert nem akarja, hogy a kelleténél előbb elnehezítse az étel, és elvegye a szolgálatra való erőt és koncentrációt. A böjt csak e világ állapota, odaát „nagy vacsorát” ígért az Úr (Lukács 14,16). Addig azonban a feladatban, és nem az e világi „dőzsölésben” kell időzni. Jó örülni, biblikus asztalközösségben lenni; de egy határon túl kell, hogy zavarjon bennünket minden rágcsálás, evés-ivás, zabálás…

Máté 8,14-22

455. dicséret