1. Isten próbára teszi az övéit, azokon keresztül, akiket szeretünk (2), hogy meglássa, jobban szeretjük-e Őt ezeknél (János 21,15)? Feláldozni a szeretteinket az Úr ügyéért? Mindig a szolgálat a fontos? Ez lenne Isten akarata? 2. Isten próbatétele nem egyenlő Isten akaratával, az ugyanis lehetetlen, hogy mások „feláldozása” által mutassuk meg az Iránta való szeretetünket, sőt, Krisztusban kijelentette, hogy az Isten iránti szeretetünk csak a másik ember iránti tevékeny szeretetünkben mutatható meg, elsősorban azok között, akiket különösen ránk bízott. Egyébként minden hit csak hasznavehetetlen elmélet. 3. Ábrahám mindvégig kitart, az utolsó pillanatig, mert tudja, hogy az Istentől való próba nem mindig azonos Isten akaratával. Ábrahám rendületlenül hiszi, hogy Isten gondoskodni fog róluk, megoldja ezt a lehetetlen helyzetet, csak engedelmeskedni kell Neki. Az Úr hegyén majd adatik a gondviselés (14). Adatott is; akkor a szarvánál fogva, egy faágon fennakadt kos által (13), akit Ábrahám feláldozhatott Izsák helyett; most, nekünk pedig Krisztusban, akit Isten, a Golgota hegyén értünk áldozott. Azóta Ő irgalmasságot akar, és nem áldozatot!