Ábrahám hitt az Úrnak, feltétlenül ráhagyatkozott Isten ígéretére, és elhitte azt, ami emberileg lehetetlen: ez a hit életünk egyetlen lehetősége, ami igazzá tesz bennünket. Ez nemcsak a teológiai értelemben vett megigazulást jelenti, vagyis hogy Isten igaznak tart bennünket, holott nem vagyunk azok, hanem a hit igazol bennünket, értelmessé teszi életünket, mert véges létünket az örökkévalósággal hozza kapcsolatba. Ez az élő hit képes egyedül kiemelni minden reménytelenségből és értelmetlenségből. Csehov „Három nővér” című drámája azzal végződik: „Vajon megtudjuk egykor, hogy miért éltünk és miért szenvedtünk?” Erre a kérdésre csak az élő Istenbe vetett hit adhat választ. Hív az Isten oltalmazó, segítséget, szabadítást nyújtó, „értelmet” ajándékozó szövetségébe (18).

Máté 5,43-48

139. zsoltár