Ábrahám elé két király jön a győztes csata után: Sodoma királya, és Sálem királya. Sálem akkor egy kánaáni város volt, később ez Izráel fővárosa, Jeruzsálem, akinek az akkori szokás szerint egyszerre a királya és a papja volt Meliksédek. A csatában győztes Ábrahámot kenyérrel és borral kínálja Melkisédek, és a Felséges Isten nevében megáldja, noha az ő városáért Ábrahám nem tett semmit. Melkisédek ezzel a tettével jelzi, hogy felismerte, Ábrahám az Úrtól kapta a győzelmet. Sodoma királya pedig, akit Ábrahám megmentett, minden jószágát felajánlja neki. Kenyér és bor, Isten áldása, közösség Istennel az egyik oldalon, és gazdagság, pompa a másikon! Mit ér egy áldás a sok jószághoz, kézzel fogható vagyonhoz képest? Ábrahám azonban az Isten áldását választja, mert az mindenre elégséges. Minden úrvacsora, a kenyér és a bor jegyeinek valóságában mutatja meg ennek a bűnbocsánatot és örök életet adó áldásnak ténylegességét.

Máté 5,33-42

99. zsoltár