A Szentírás olyannak mutatja be az embert, amilyen. A Biblia az emberből soha nem csinál valószerűtlen hőst. Még a hit hősei is csak az Úr kegyelméből lehettek egy adott szakaszban az Isten követei; mindegyiknek tudunk azonban gyengeségeiről is. Itt Noét látjuk otthon, ahogy Gyökössy írja, „papucsban, borostömlő mellett és háziköntösben, meg anélkül is”. Az első szakszerű bortermelő lerészegedik, az öntudatlanságig. Nem a borral van a baj, hanem a mértéktelenséggel. Elkeserítő, ha valaki lerészegedik, szabadítás után kiáltó jel, ha ez rendszeresen történik; de ugyanolyan gyanús az is, amikor valaki egy kortyot sem iszik. Egy filmben hallottam a kérdést: „alkoholista vagy, hogy egy kortyot sem iszol?”. Nem véletlenül szerepel a Lélek gyümölcsei között a mértékletesség. A bor önmagában véve jó, sőt, Jézus megváltó vérének jele. Minden mértéktelenség halálos: a mértéktelen szigor ugyanúgy,  mint a reformpedagógiai elvek alapján, majomszeretettel és spontán történéssel kezelt gyermek „fejlődése”. Ugyanakkor üzenet értékű, hogy Noé legalább elbújt a sátrába, legalább titkolta ezt, nem tette közszemlére; ez nem képmutatás. Fiai közül az egyik le akarja leplezni Noét, a másik kettő elfedező szeretettel közelített hozzá. Csak az elfedező magatartás a krisztusi; nem a rejtegető, hanem az elfedező, amelyben mindig ott feszül a megjobbítás szeretete. Isten azért kötött szövetséget Noéval, hogy a Krisztusban közölt, megjobbítóan elfedező szeretetét elfogadhassuk és továbbadhassuk.

Máté 4,12-25

299. dicséret