Egy igazért többen megmenekülnek, ott Noéra tekintettel egész háza népe (1); itt Krisztusra tekintettel mindazok, akik az Ő igazába úgy kapaszkodnak, mint egyetlen mentőövbe. Noé mindent úgy tett, ahogy azt az Úr parancsolta (5); noha bizonnyal sokféle gúny céltáblájává lett. Noé nem saját „maszek meneküléséért” fáradozik, hanem másokat ment, embert és állatot ment, életet ment; mint az igazi szabadító méltó előképe. Az özönvíz során elpusztult minden élőlény (21). Az Úr azért parancsolta azt, hogy felülre kerüljön a bárka ablaka, hogy csak felfelé tudjanak tekinteni, és ne mások szenvedéseit szemléljék. A szenvedés, egy határon túl csak az Isten és a szenvedő ember magánügye. Amikor Noé bement a bárkába, az Úr zárta be a bárka ajtaját. Lehet, hogy azt érezzük, be vagyunk zárva, de a „bezártság” a hívő ember életében, menedék, bárka, hogy az Istentől rendelt pillanatban az életre nyíljon ajtó. 

Máté 3,13-17

431. dicséret