A lélektani hadviselés manapság erősebb, mint a konkrét hadműveletek. A Biblia korában is volt lélektani hadviselés: például, ha megölték a királyt és családját, ezzel csapást mértek az ellenségre. Saul az öngyilkosságot választja, amikor már nincs más út: kardjába dől, hogy ne alázhassák meg. Egyet értek Szabó Andorral, hogy „Isten ellen való az öngyilkosság, de elhamarkodott dolog az is, ha minden esetet egy kalap alá veszünk”. Saul tetemét, fiaiéval együtt meggyalázták. Jónátán is meghalt, és tetemét ugyanúgy meggyalázták, mint Saulét és testvéreiét. Pedig Ő nem ezt érdemelte volna. A Szentírás azonban senkiből sem „csinál” hőst; még az arra „érdemesekből” sem. Isten Jézus Krisztusban értékelt bennünket: drágák vagyunk neki, még ha - élve, vagy holtan - meggyaláztak is. Ez fontos üzenet az esztendő utolsó napján.

2Péter 3,14-18

280. dicséret