Dávid városát, Ciklágot feldúlták az ellenséges amálekiták, és minden szerettüket, vagyonukat elvitték. Először sírtak, majd sírni sem volt erejük, aztán felelőst kerestek Dávid személyében, akit meg akartak kövezni; majd a bosszú indulata ragadta őket magával, és az ellenség után iramodtak. Menet közben azonban sokan elfáradtak, és feladták a küzdelmet. Később mindent vissza tudtak szerezni az amálekitáktól. Dávid azt a kétszáz embert is, akik a fáradtság miatt lemaradtak, ugyanúgy részesíti a zsákmányból, mint a többieket; hiszen ők őrizték a felszerelést. A többiek lázadnának, de Dávid ebben krisztusi, és Isten országának rendjét képviseli (Máté 20,14).