Izráel királya egész hadseregével hadba vonult, hogy üldözze Dávidot; csak azért, hogy a király féltékenysége végre megnyugodhasson Dávid pusztulásával. Nagy kérdés az is, hogy kik ingerelték fel Sault, kik állnak a háttérben, ahogy ezt Dávid fel is veti: ha emberek ingereltek fel, legyen rajtuk az Úr átka (19). Presztízsharc, ami itt folyik, miközben mennyi ember lesz a szenvedője ennek. Dávidon keresztül az Isten rámutat ennek a helyzetnek tarthatatlanságára: „hadba vonult Izráel királya, hogy megkeressen egy árva bolhát” (20). Mennyi energiát pocsékolunk el az egymás elleni harcainkra, ahelyett, hogy megbékülnénk, egymást szívből szeretnénk, és összefognánk. Isten békessége, amely az első karácsonyon elközelített hozzánk a Jézus Krisztusban, megbékélésre hív. Légy Te az a krisztusi ember, mint itt Dávid, aki feladod a felesleges presztízs-harcot, és megteszed az első lépést a másik felé. Ezek után a másik is kénytelen megadni magát, mint a mai Igében Saul sem tehetett mást.

2Péter 1,1-11

182. dicséret