Dávid ismét megkíméli Saul életét. Nem emel kezet az Úr felkentjére, noha az alvó Saul mellett földbe szúrt lándzsával átszegezhetné a védtelen királyt (8). Saul megítélése, és az ítélet végrehajtása az Úr kezében van, vagy úgy, hogy eljön halála ideje, vagy úgy, hogy harcban elvész (10). Dávid tudja ezt; meghagyja az igazság érvényesítését az Úr kezében. Isten pedig úgy érvényesítette igazságát, hogy Dávid utóda által, a karácsonykor született, nagypénteken meghalt, és húsvétkor feltámadott Jézus Krisztus által irgalmat gyakorolt rajtunk. Isten ránk vonatkozó igazságszolgáltatása Jézus Krisztusban megtörtént. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki üdvözül; de azt mindenképpen hirdeti, hogy Isten az övéihez, a Krisztusban „felkentjeihez” úgy igazságos, hogy irgalmat gyakorol rajtuk. Az övé vagy, ha ezt tudod, és karácsonyt is az irgalmat nyertek örömével ünnepled, és te magad is így viszonyulsz másokhoz, mert Isten alapvető indulata nem a pusztítás (ne pusztítsd el!), hanem a megmentés. „Az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lukács 9,56). A többi az Úrra tartozik. 

1Péter 5

315. dicséret