A mai Igében világossá lesz, hogy mi a baj Saullal, és miért nem ő az Isten szíve szerint választott ember (1Sámuel 13,14). Saul, az „illem” szerint kéri az Isten vezetését, de ez nem élő hitből fakad, csupán formalitás. Amikor Jónátán (Saul fia) személyes hőstette miatt megriadnak a filiszteusok, és Izráel üregekbe elrejtőzött népe (1Sámuel 13,6) nagyobb eséllyel támadhat az ellenségre, Saul hadba szólítja a félelem miatt elrejtőzött országát, és ehhez Isten támogatását is kérné. Csak kérné, mert hozatja ugyan az induláskor Ahijja pappal az Isten ládáját, de amikor látja, hogy nincs már vesztegetni való idő, rászól a papra: „Hagyd abba!” (19). Úgy illik, hogy megálljunk az Úr előtt; talán többen be is látjuk, hogy jó lenne, kellene, de erre most nincs idő; ezért nemcsak abba hagyjuk, el sem kezdjük. Saul hite felszínes hit, képtelen Isten döntéseinek mélyére tekinteni. Hányszor van ez így: gyorsan olvassunk Igét, és imádkozzunk, aztán térjünk a lényegre?!

Jakab 4,11-17

312. dicséret