Fegyvertelenül állnak Izráel fiai a filiszteusok roppant seregével szemben. Közöttük ugyanis nem volt kovács, a szomszédságukban élő filiszteusokhoz jártak ekevasért (20); így harci fegyvert sem birtokoltak (19). Vagy mindent megtanul az ember, amire szüksége lehet, vagy a másikra szorul, adott pillanatban pedig ki lesz szolgáltatva a másiknak. Az nem lenne baj, hogy a másikra szorulunk, az azonban már nagy baj, hogy adott pillanatban mások ezzel visszaélhetnek. Íme, Isten népe most fegyverek nélkül áll a filiszteusokkal szemben. Előbb-utóbb azonban mindnyájan a másikra szorulunk majd. Ilyenkor nagy áldás a megtért ember, aki rászorultságunkkal nem él vissza, sőt segít; míg az istentelen ember nemcsak megnyomorítja a „fegyver nélkülit”, hanem ő maga ügyeskedik úgy, hogy egy adott pillanatban a másiknak ne legyen „fegyvere”. A filiszteusok és így gondolkodtak (19). Saul pedig többek között azért nem volt az Úr szíve szerint való ember, mert ezt nem vette észre (14).

Jakab 4,1-10

308. dicséret