Izráel királya egyszerű szántóvető ember maradt a felkenetése után is, aki a mai Igében is éppen a mezőről jött haza (5), és akit éppen ezért senki nem vett komolyan. Isten népének nem volt erős vezetője, amit a szomszéd népek is érzékeltek, ezért a filiszteusok mellett az ammóniak is hatalmaskodtak Izráel felett, amelyben a kegyetlen meggyalázás sem  ismert határt: ha megadják magukat az ammóniaknak, akkor „csak” kiszúrják a szemüket, egyébként megölik őket (2). Ezért Sault Isten Lelke haragra gerjesztette, hogy látható módon megmutassa rajta keresztül az Úr, hogy Ő a népével van, és nem engedi, hogy szórakozzanak velük, hanem győzelmet ad nekik ebben a lehetetlen helyzetben (9). Elgondolkodtatott a mai Ige! Bizony vannak olyan helyzetek, amikor csak a határozott „erő” félelemkeltő megvillantásával lehet kordában tartani, és győzelemre vinni ügyeket. Az emberek a szelíd szeretettel gyalázatosan visszaélnek. Mindezek után felmerül a krisztusi szeretet megvalósíthatósága? Az evilági győzelemhez bizony „erő” kell. Krisztus ennél azonban tovább ment: mert kimondta, hogy nem kell győzni, hanem vállalni kell a szelídséget, egészen a keresztig. A Szentlélek éppen ebben a keresztet is felvállaló szeretetben az erő Lelke (1Timóteus 1,7). A győzelem sauli erő által adatik, igazi szabadulás azonban csak a krisztusi szelídség győzelemről lemondó, keresztet is vállaló szelídség által lehetséges.