Nem tekinthetünk bele az Úr titkaiba. Elégedjünk meg azzal, amit Ő kijelentett magáról, és amit megígért nekünk: ezeket azonban vegyük nagyon komolyan. Akik beletekintettek a ládába, azok nem vették komolyan Isten szentségét: azt, hogy Isten értünk való lehajlása, nem jelenti azt, hogy szentsége valamit is csorbult volna. Bizony, belenéz az Úr ládájába az, aki kiteszi Őt minden profán emberi kíváncsiságnak, indulatnak és gondolatnak, el egészen odáig, hogy Jézus Krisztus ember voltán gyarló módon fantáziálnak, annak esetleges gyengeségeit hangsúlyozva. A bétsemesiek tovább adják a ládát egy másik városnak, mert ha nem akarunk Istennek engedni, akkor kellemetlen lesz az Úr jelenléte, veszélyessé válik közelsége, és igyekszünk mielőbb megszabadulni Tőle. A gadaraiak népe is így kérte Jézust, hogy távozzon a határukból (Márk 5,17). Mi elküldjük, vagy hívjuk Őt?

2Timótheus 4,6-8

409. dicséret