Az élő Isten jelenléte előtt összeroskad minden e világban istenített „dolog”, ahogy Dágon isten összetört a szent láda előtt (2), noha Isten jelenléte nem kötődik épülethez vagy tárgyhoz (1Sámuel 4,3). A tökéletes Isten jelenléte „kellemetlen” a tökéletlen ember számára, mert eközben ránk nehezedik az Úr keze (6), és jogos ítélete. Ezen a világon minden belső és hallható jajgatás ennek bizonyítéka (10). Döbbenetes, ahogy a filiszteus városok nem tudnak mit kezdeni az Isten jelenlétével, sőt saját népük körében hárítják tovább a bajt: az Asdódiak nem törődnek a Gátiakkal (8), a Gátiak pedig az Ekróniakkal (10), csak ne ők pusztuljanak, hanem a másik. Az is szívszorító, hogy a filiszteusok nem megtérnek, hanem meg akarnak szabadulni az Isten jelenlététől. Isten végső jelenlétének következménye azonban nem a gyötrelem és pusztulás, hanem éppen ellenkezőleg: bűnbocsánat, új élet és örök élet. Isten, az Ő jelenlétének „teljes” valóságáról Jézus Krisztus által nyilatkozott, miszerint ez a jelenlét az ember számára nem kellemetlen, hanem „kellemes”, kivéve azokat, akik jelenléte előtt nem összetörnek, várva Isten üdvösségre felemelő irgalmát, hanem menekülnek előle, sőt meg akarnak szabadulni ettől a jelenléttől. „Íme, most van a kellemes idő. Íme, most van az üdvösség napja!” (2Korinthus 6,2)

2Timótheus 4,1-5)

139. zsoltár