Egy hívő testvérünk súlyos beteg lett, kórházba került. A felesége azzal bocsátotta el: vigyázz, szégyent ne hozz az Úr nevére! Hasonlóval találkozunk Igénkben is. Éli szerette az Úr ügyét. Szíve remegett az Isten ládája miatt! Amikor a hírnök elmondta neki, hogy két fia meghalt, és az Isten ládáját is elrabolta az ellenség, akkor Éli, az Isten ládájáról szóló hírt hallva, meghalt (18). A hírnök előbb a két fiának halálát említi, utána az Isten ládáját, de Élit az Isten ládájának elrablása, az Isten ügyének hanyatlása rendíti meg igazán. Felette nagy titok ez: Isten ügye lehet-e úgy első, hogy ahhoz képest még a közvetlen szeretteink halála sem rendít meg igazán?

2Timótheus 3,10-17

138. zsoltár