Isten megszólalása mindig csoda, soha nem magától értetődő, és semmiféle emberi módszerrel nem kikényszeríthető. Isten megszólalásáért csak könyörögni lehet. Vannak olyan időszakok, amikor az Úr nem szól, vagy ritkán szól. Isten szuverenitásához tartozik, hogy Ő mikor szól, és mit mond; vagyis nincs a birtokunkban az Isten Igéje. Az Úr Igéje „ritka” lehet úgy is, hogy Isten ugyan szól, de mi nem halljuk, mert nincsenek antennáink, vagy mert az ezernyi más „inger” ritkává teszi Isten szavát! A kis Sámuel először nem is tudja, hogy az Urat hallja, mert „személyesen” még nem ismerte Őt (7). A kis Sámuelnek is kellett valaki, aki megtanította és érzékennyé tette arra, hogy szól az Úr. A kis Sámuelt Isten tette fogékonnyá az Ő Igéjére, de Éli főpap volt az, aki ezt a fogékonyságot felélesztette, benne. Kicsoda a Te Élid? Felnőnek generációk, hogy nincs mellettük ilyen ember. Ennek ellenére az Úr, őket is megszólíthatja, akarata szerint, mert Ő szólhat úgy, hogy belecsendül mindkét fülünk (11). Aki pedig hallotta az Úr szavát, az vegye is komolyan, és semmit se engedjen a földre hullani abból (19). 

2Timótheus 2,22-26

258. dicséret