Anna megtapasztalta az Isten szabadítását, amely testét-lelkét, egész valóját átjárta, ezért éneke hiteles, nem pedig üres beszéd. Ez az ujjongó hálaének rámutat Isten szabadításának lényegére, arra, hogy az Úr mindig a szegények, az élet peremére kerültek, a „meddők” pártján áll. Ezt énekelte meg később Mária, miszerint „éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel” (Lukács 2,53). Akik pedig egy ideig „hőssé” lehettek, vigyázzanak, mert „senkit sem tehet hőssé a maga ereje” (9). Ez az Isten „logikája”, amely ma is felfoghatatlan, mert a világ ma is az erő, a hatalom, a látvány oldalán áll. Csak az újjászületett ember kész arra, hogy értelme megújulásával ráhangolódjon erre a logikára; ehhez „meg kell halni”, és „fel kell támadni”. Ennek lehetőségére mutat rá Anna éneke is: „Az Úr megöl és megelevenít” (6). Ugyanakkor félre ne értsük az üzenetet: ez nem azt jelenti, hogy a „szegénység” önmagában érdem, vagy a „gazdagság” önmagában bűn. Mindenki nyomorultul szegény, ha nem az Isten színe előtt él, és elégségesen gazdag, ha az Úrral jár.