Ebben a világban csak úgy tudjuk elképzelni az elégtételt, hogy ellenségeink megszégyenülnek, mi pedig föléjük kerülünk. Mai Igénk is erről szól: visszaadja az Úr népe méltóságát, miközben népe ellenségét, Ninivét rémületesen feldúlják (11; 4-13). Tudjuk, hogy Isten jogos ítélete, de nem a végső szándéka ez. Az Úr jogosan támad Ninivére, miközben választott népe sem különb ezeknél: „csupán” az egyik élvezi a kegyelmét, a másik pedig nem, ezért láthatóvá lesz rajta a jogos ítélet. Felette nagy titok ez, nem is láthatunk bele, nem kíváncsiskodhatunk, csak elfogadhatjuk, hogy Istennek mindig igaza van, ő mindent jobban tud, és mindent szépen intéz. 

1Timótheus 6,17-21

261. dicséret