Az edomiták Jákób testvérének, Ézsaunak az utódai, akik a Holt-tenger alatti területen éltek. Amikor Kr. e. 587-ben Jeruzsálemet meghódították és lerombolták, Edóm népe ezt kevély kárörömmel szemlélte (10-14), ezért ugyanazt a büntetést kell elszenvednie, mint amit Júdának és Jeruzsálemnek (2-9); de amíg Isten népének ígéret adatik a megszabadulásra, addig Edóm népének jövőjéről döbbenetes ítélet hangzik el: „végképp kiirtanak”. Jeruzsálemnek azonban tudnia kell, hogy azért kap Isten kegyelméből újabb esélyt, azért nyeri vissza birtokát (17), hogy általuk az Úr uralkodjon a népeken (21), és a Sion hegye minden nép menedéke legyen (17)! A kiválasztás nemcsak az üdv élvezete, hanem üdvösséges felelősség mások felé; annak meghirdetése, hogy az Úr az egyetlen menedék mindenki számára. Jaj annak, aki biztos a saját üdvösségében, és belenyugszik abba, hogy mások végképp elveszhetnek!