Az élő Isten megszánja az embert, mert olyanok vagyunk, mint a pásztor nélküli juhok (Márk 6,34). A könyörület jele pedig a testileg megtapasztalható változás: gabona, must, olaj, füge, szőlő, eső, jóllakás. Tudjuk, hogy az igazán nagy ajándék az, ha életünk kerete megtelik értelemmel, Szentlélekkel. Ám a test alapszükségleteinek biztosítása nélkül nehéz „lelki” dolgokról beszélni. Ezt a „hívő” ember soha nem akarja beismerni, mert ad az Úr erőt a nyomorúságban. Letagadhatatlanul látom, hogy a tartós egzisztenciális problémák során szétesik, demoralizálódik minden közösség, még a hívők közössége is, és elsodor mindent az irigység, az önzés, az életben maradásért folytatott harc. De jó olvasni, hogy Isten segítsége konkrét, mert tudja az Úr, hogy nemcsak kenyérrel él az ember (Máté 4,4), de azzal is. Isten megszán, és valóságos szükségeinken könyörül, hogy aztán lehessen figyelmünk az ennél sokkal fontosabbakra is. Ez a könyörület, minket is hasonló lelkületre buzdít.