Jeremiás beszédei lezárultak. Jeruzsálem pusztulását olvashatjuk az utolsó fejezetben (2Királyok 24). Elpusztult a templom, a szent város; a templom kincseit, felszerelését széthordták, mint ahogy ma lopják a rezet és a nemesfémet, később elpusztult Babilon is. Az idősíkok itt keverednek, ennek tudomásával tegyük egymás mellé a két történést. A kétfajta pusztulás között van egy lényegi különbség. A Babilon pusztulásáról szóló próféciát az Eufráteszbe dobják (Jeremiás 51,63), mert az végérvényes, visszavonhatatlan; Isten népe számára azonban van remény. Ezzel a reménységgel fejeződik be Jeremiás könyve. Nebukadneccár utóda, Evil-Meródak babiloni király megkegyelmez Jójákim júdai királynak, kihozatja a börtönből, huszonhat év után, jóindulattal beszél vele, tiszta ruhába öltözteti és vele étkezik (Kr. e. 561). Íme lesz folytatás, újrakezdés, szabadulás, el egészen Krisztus eljöveteléig, akiben kiteljesedik majd az Isten országának „jóindulatú” valósága.

1Timótheus 3,1-7

257. dicsére