Mennyi szenvedést okozhat a világnak, és emberek millióinak egy istentelen hatalom. „Babilon miatt hullottak az egész földön a halálra sebzettek” (49). De előbb-utóbb vége lesz annak, aki olyanná válik, mint Babilon: Istent nem fél, embert nem tisztel (Lukács 18,1). Még ha elérhetetlen magasságokba emelkedik is, a nagy összeomlást nem kerülheti el (54). A világ Istenről elfeledkező „mozgása” mindig kitermel ilyen hatalmasságokat. Ugyanakkor „nincs igaz ember egy sem” (Róma 3,1), vagyis nemcsak az elnyomó, hanem az elnyomott sem „angyal”, csak éppen most ilyenek, másszor olyanok az erőviszonyok. Babilon bukása nem azt jelenti, hogy végre elpusztult az, aki minden rosszért felelős, és most majd mi, „eddig elnyomott jók” felépítünk egy új világot; ilyenkor ugyanis kiderül, hogy az eddig elnyomottak éppen ugyanolyanok, mint amilyen Babilon volt. Újjászületésre, megtérésre van szükség!

1Timótheus 2,8-15

505. dicséret