Isten megbüntette népét, mert a hosszú figyelmeztetés ellenére sem tértek meg hozzá, és mindig „idegenek” után futkostak. Isten igazságos ítéletének eszköze Babilon volt. Ugyanakkor az igazságot szolgáltató tetteit mégis gonoszságnak nevezi az Úr (24), nemcsak azért, mert Babilon visszaélt hatalmával, hanem azért is, mert másokat bántani akkor is erkölcstelen, ha jogos. A jézusi etika egyértelmű: „ne szállj szembe a gonosszal, hanem annak aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is” (Máté 5,39). Ezzel Jézus azt mondja, hogy így, ezen a módon szálljunk szembe a gonosszal. Az élő hitből mindig a határtalan szeretet erkölcse következik, ami meghalad mindenféle jogot és igazságot. Arról már nem beszélek, hogy ismerek embereket, akik fogást keresnek a másikon (mert mindenkin lehet ilyet találni, ha akarunk), és adott pillanatban paragrafusokra hivatkozva kicsinálják a másikat. Amit tesznek, lehet jogos, de mégis erkölcstelen és hitetlenül gonosz. Kalapácsom voltál, fegyverem, mondja az Úr Babilonnak, népeket zúztam össze veled, de most ellened fordulok, és megfizetek sok gonoszságodért (24). 

1Timótheus 2,1-7

252. dicséret