A kis népek mindig kiszolgáltatottak. Látszólag ugyanis a „nagyok” irányítják a történelmi folyamatokat,. Abban a korban, azon a területen Egyiptom, Asszíria, majd Babilon voltak a „nagyok”, miközben számos kis nép, többek között Júda, és a többi palesztinai népek ezek árnyékában próbáltak megmaradni, túlélni a nagy viharokat. Ez azonban csak a felszín. A történelem ura ugyanis az élő Isten. Ezért a megmaradás egyetlen feltétele: benne bízni; a pusztulás oka pedig az élő hit, és az örökkévaló értékek hiánya. Ma is így van ez. A globális társadalmak széthullását az élő hit hiánya fogja okozni, mint ahogy volt már példa arra, hogy a hitetlen szerkezetek összeomlottak; a különbség „csupán” annyi, hogy ma sokan emlegetik Jézus Krisztus nevét, de mégis Tőle teljesen idegen a jelenlétük. Valójában soha nem a „nagyok”, hanem mindig az Isten diktál. De jó ezt tudni, mert az Ő diktálása az élet szava. Sőt, nem kétségbeesni kell, olyannyira, hogy az apák még a fiaikkal sem törődnek zavarodottságukban (3), hanem kétségbeesett kiáltozás helyett (2), lehet az Úrhoz kiáltani (6).