Isten a babiloni sereg kezébe adja a várost (Kr. e. 588), ezért értelmetlen dolog védekezni. Amennyiben ezt Cidkijjá király belátja, és önként megadja magát, kívánatos véget és tisztességben való kimúlást ígér neki az Isten, azaz nem fog fegyvertől meghalni, hanem békében mehet el ebből a világból. Az Úrnak az a kedves, ha így megyünk el, „ágyban, párnák között”, és nem „csatatéren”. Az akarata szerinti egyes kivételek csak erősítik ezt az igazságot. A hívő ember azonban tudja, hogy kimúlása nem elmúlás, mert ebből a világból vitte ki őt a Krisztus az örökkévalóba. Cidkijjá király az Úr parancsát nem vette komolyan, ellenállt, ezért elfogták, Babilóniába vitték, megvakították, és börtönben halt meg (Jeremiás 39,7; 52,8-10). „…Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket…” (Zsidókhoz írt levél 13,7).

Kolossé 2,16-23

485. dicséret