Jeremiás azt hirdeti, hogy a babilóniai király most Isten eszköze, ezért aki nem hajtja nyakát Babilon igájába, az engedetlenné lesz az Úr előtt, és elveszik. Ezt a próféta szemlélteti is, mert egy jármot vesz a nyakába, kiábrázolva, hogy amelyik környező nép, többek között Isten népe is, nem veszi nyakába a babilóniai király jármát, és fellázad, az elpusztul. Jeremiás nem azt hirdeti üzenetével, hogy ő az ellenség pártján áll, hanem azt, hogy Isten a teremtés jogán minden néppel rendelkezik, és hatalmát annak adja, akinek akarja: most Babilon királyának adja, de majd visszaveszi tőle is. Bizonyos helyzetekben az ellenállás, máskor pedig a megadás ideje van. Nagyon fontos, hogy ebben Isten helyesen megértett szavát és akaratát kövessük. Jézus Krisztus megmutatta, hogy sokkal többször van a megadás, mint a lázadás ideje. Ő erre a lelkületre váltott meg bennünket, mi pedig ennek ellenére folyton szót emelünk, lázadunk. Jaj, ha nem szólunk, amikor szólni kell és tenni kell, de sokszorosan jaj, ha hazug, érdekvezérelt szívünkre és hamis prófétákra hallgatva (14) megadás helyett nem fogjuk be pörös szánkat. Van, amikor jó várni, megadással lenni, és hagyni, hogy az Úr cselekedjen (Siralmak 3,26).