Magas rangú királyi küldöttség érkezik Jeremiáshoz. Eddig nem vették komolyan a próféta figyelmeztetését, most azonban letagadhatatlan a baj, az ellenség a város alatt táborozik (Kr. e. 588). Megijednek, most már odaviszik ügyüket az Úr elé (2). Félelmükben csodában reménykednek, ahogy máskor is megmutatta már mentő és bűnbocsátó szeretetét az Úr rajtuk. A kegyelmi idő azonban lejárt! Az ellenség, mint Isten ítéletének eszköze feltartóztathatatlan (3-7). Isten azonban még most is döntésre hívja engedetlen gyermekeit: eléjük adja az élet és a halál útját. Az élet útja azonban most sokkal hétköznapibb, mint a Hozzá való hűség, vagy a törvény megtartása. Isten kifejezett óhaja most az, hogy adják meg magukat az ellenségnek. Most ne csodára várjanak. Most a csupasz megmaradás jelenti az életet (8-10)! 

Galata 1,1-9

388. dicséret