Isten népe a tízparancsolat mindkét kőtáblájának parancsait megszegte: idegen isteneket tisztelt, és emberáldozatot mutatott be (3-5). Isten ilyet soha nem parancsolt, de még nem is gondolt (5). Bizony, hányszor Őrá hivatkozva, Igéjét félreértve járunk olyan utakon, amely Istennek eszébe sem jutott; ha nem az élő Istent tiszteljük, akkor egymást áldozzuk be saját önérdekeinkért. Jeremiás meghirdeti a nép eltévelyedett állapotát (3-9), majd az elmondottakat láthatóvá teszi: földhöz vág egy cserépedényt, és az fülsüketítően ezernyi darabra roppan (10-11). A hirdetett és a látható Ige úgy van itt együtt, mint az igehirdetés és az úrvacsora! Bárcsak belecsengene a fülünk a figyelmeztető kiáltásba, hogy megragadhassuk a bűnbocsánat és az örök élet kegyelmét a kenyér és a bor jegyeiben, amely egyben az új életnek forrása is. Az összetört cserépedényt nem lehetett már éppé formálni, de Isten a miattunk, érettünk, helyettünk összetört Krisztust feltámasztotta: tart még a kegyelmi idő.

János 21,15-19

350. dicséret

Szerző: refdunantul  2011.09.22. 04:00 komment

süti beállítások módosítása