Isten számon tartja népe vétkét (1-4), és minden egyes ember vétkét, hiszen az Úr a szív ismerője (9-11). A nép bűne az, hogy bálványaikkal törődnek (2), és nem az Úrral. Ez pedig látható népe életén, konkrét vétkeiken, egymáshoz (11) és az élő Istenhez való viszonyukon (2), valamint istentiszteletükön. A bűnnek van következménye, és van konkrét büntetése. A konkrét büntetés az, hogy Isten idegen országba viteti népét, a következmény pedig az a tengődő állapot, ami mindig szánandó tapasztalata az Istentől eltávolodott életeknek: „olyanná lesznek, mint a bokor a pusztában” (6). Az Ige azonban a bűn örökkévaló következményéről is beszél: „elveszíted örökségedet” (4). Jaj nekünk, ha az Úr tetteink gyümölcseivel etet meg bennünket (10). Jézus Krisztus a homokba írt valamit, mielőtt a házasságtörő asszonyt elbocsátotta. Ez a kegyelem: homokba írta az Isten vétkeinket. De ez a drága kegyelem kötelez, hogy Ő legyen mindenkor az egyetlen reménységünk (13).