Jeremiás prófétai szolgálata kiterjed a magánéletére is, mert az Úr azt is küldetésének szolgálatába állítja. Nem életre szóló nőtlenséget parancsol itt Isten, hanem az Úr utasítása, miszerint egy időre le kell mondania a családi életről, jeladás az elkövetkezendő ítéletről. Az anyaméh gyümölcse áldás, ezért a reménységre utal (Zsoltárok 127,3), ennek ellenkezője a reménytelenségre. A lelkipásztornak alig van magánélete, de bármelyikünknek lehet olyan életszakasza, amikor a magánéletünkkel sem rendelkezünk. Bizony az ember szeretné, ha a magánélete az övé lenne: az ember a magánéletét adja át legnehezebben az Úrnak! Pedig az élet nagy döntései, így a magánéletbeli döntések is, csak hitben hozhatók meg. Isten beleszól választottainak legszemélyesebb életébe is, akár emberi eszközökön, mustráló tekinteteken és rosszindulatú kíváncsiskodókon keresztül is; de ezzel is javunkat szolgálja, hogy megóvjon a nagy nyomorúságtól, és megőrizzen a reménységre. Az Úr mindenünket lefoglaló igényével is megváltó kegyelmét nyilvánítja ki. Aki pedig átad mindent az Úrnak, megsokszorozva, megáldva kapja azt vissza (Lukács 17,33).