Mennyire vesszük komolyan Isten Jézus Krisztusban mondott kijelentését, miszerint az Ő szeretetétől senki és semmi el nem szakíthat bennünket (Róma 8,38). Ugyanis ezt az ígéretet kaptuk. Hisszük-e ezt akkor, amikor elbuktunk, amikor úgy tűnik, hogy még az Isten is elhagyott bennünket, és jogosan, mert „elismerjük Uram, gonoszságunkat” (20). Ez a bizonyosság képes egyedül talpra állítani, sőt egyedül ez a reménység ad erőt felülről ahhoz, hogy tényleg elhagyjuk gonoszságunkat, és megerősödjünk az Úrban! Közöttünk van az Úr, és nem távozik el közülünk (9) – ez az evangélium! Ahol azonban virág díszlik, ott ki kell és lehet tépni a csalánt.

János 19,25-30

337. dicséret