Jeremiás, mint ebben a fejezetben is, újra és újra visszatér annak prófétai megállapítására, hogy Isten népe nincs közösségben az őt kiválasztó Úrral, sőt egyre csak távolodik tőle, ennek pedig sírás lesz a vége: mert Isten megbünteti hűtlen népét, a próféta pedig siratja őket ugyanezért (17). Képpel szemléltetem az üzenetet. A mozdony, összekapcsolódva a kocsikkal hűségesen húzza a vagonokat. Ha azonban nem jól akasztották az egyik kocsit a mozdonyra, már a legkisebb emelkedő esetében kiderül ez az alapvető hiba, és a kocsi távolodni kezd a mozdonytól, mindazokkal együtt, akik még hozzá lettek kapcsolva. Nem elég az Úr közelében lenni, össze kell vele kapcsolódni, hogy az emelkedőkön ne csússzon vissza, és távolodjon el Tőle az életünk, és így általunk ne kerüljenek mások is messzebb az Úrtól. Bizony a legkisebb emelkedő, azaz nehézség elég ahhoz, hogy kiderüljön, csak az Úr közelében vagyunk, vagy össze is kapcsolt a mi Urunkkal a Szentlélek! Az emelkedőt ugyanis csak az Ő erejével tudjuk megfutni, ha Ő húz, egyébként Nélküle elindulunk a lejtőn, ellenkező irányba.