Tarka madárhoz hasonlítja Isten az ő népét, olyan kanári - féléhez. Kislányom nyáron kanárit kapott, ám a madarat másnapra felfalta szeretett macskája; amikor kapott egy másikat, azt pedig a magyar vizslánk vette a szájába, miután az alkalmatlan rácsozatú kalitkából kirepült a kismadár. Vett a feleségem egy harmadik kanárit is, de előtte dróthálóval alaposan megerősítették belülről a kalitkát, hogy az újabb madaracska nehogy vesztére kirepüljön a biztonságot adó „cellából”. Ez a harmadik madár jól érzi magát, már énekel is. Isten szívében a szeretet viaskodik a jogos ítélet haragjával (9): szánalommal nézi a tehetetlen, törékeny, butasága és hűtlensége miatt kiszolgáltatott madara vergődését. E-világban jó kalitkák kellenek, ahonnan nem tudunk kirepdesni életveszélyes területekre, ugyanakkor abban a bizonyosságban repdesünk, teszünk-veszünk a kalitkában, hogy a kalitka ajtaja nyitva van: Isten Jézus Krisztusban öröklétre nyitotta a kalitka ajtaját, ahonnan, ha az általa rendelt időben repülünk ki, akkor nem idegen hatalmak martalékai leszünk, hanem az Ő szerető ölében landolunk.

János 19,8-16a

335. dicséret