Beethoven egyik vonósnégyesét hallgattam vezetés közben. Gyönyörű. Az ember dúdolja a témát, és szinte előre tudja, mi fog szólni a következő ütemben, mert nem is következhet más, mert annyira szabályos, tökéletes, Istennek tetsző, az Ő rendjét tükröző ez az zene. Beethoven megkapta azt a kegyelmet, hogy hallja ezt, és közvetítse nekünk: mi pedig gyönyörködhetünk benne, és dúdolhatjuk vele együtt, az általa hallott dallamvezetést. Jeremiás ugyanígy, sőt szavakba öntve még konkrétabban (4) hallotta meg az Isten szavát, még azt is, hogy ő gyanútlan bárányként szolgál, miközben az életére törnek (19). Kegyelmi állapot, ha az Úr tudatja velünk akaratát. A hívő ember ezért olvassa rendszeresen Isten Igéjét, mert egyedül az Igén keresztül szólhat konkrétan az Úr, nemcsak sejtés-szerűen, hanem szavakban. Itt azt olvassuk, hogy „senki sem marad meg”, aki vétkezett (23); Jézus Krisztusban azonban pontosabban fogalmazta meg ugyanezt az Isten: megmarad az, aki Hozzá tartozik! Jézus Krisztus világosságában merjük így érteni a mai üzenetet!

János 19,1-7

341. dicséret