Végigolvasva a mai Igét, és a fejezetek óta tartó jogos prófétai ítéletet, arra indított a Szentlélek, hogy Jézus Krisztusba vetett hitemmel olvassam ezeket a sorokat. Ez a szemléletváltozás pedig olyan, mint amikor reggel felragyog a nap, amikor megsózzák az ételt, vagy megmasszírozzák az ember elfáradt vállát! Milyen jó tudni, hogy Isten végső kijelentése Jézus Krisztus, akiben nem átkozottak (3), hanem áldottak vagyunk. Ez a bizonyosság ad erőt, hogy igyekezzünk teljesíteni, megélni az Isten üdvözítő rendelkezéseit (2Péter 1,10); ez a kegyelem képes megátalkodott szívünket újjászülni (8), hogy ne térjünk vissza elődeink korábbi bűneihez (10). Istenünk Egyszülött Fiában felfogta a halál pusztító lavináját, amely elől nem tudtunk volna elmenekülni (11), és ha kiáltunk, Krisztus által Ő meghallgat bennünket (14). A próféta hangja azonban ma is érvényes azokra, akik nem Krisztusban vannak. Tart még a kegyelmi idő. Jöjj, a Mester hív Téged (János 11,28)!