Mennyi mindent tartunk fontosnak, mi mindenféléért lelkesedünk: dolgokért, hatalmakért, földi kincsekért, eszményekért, igazságokért, célokért, szépségekért, emberekért; miközben észre sem vesszük ez a sok-minden elfoglalja az életünkben azt az első helyet, ami egyedül az Urat illeti meg. Ügyes technikákkal befolyásolnak bennünket, hatnak ránk, - nem az élő Isten, hanem ezek a „megnevezhetetlen hatalmak”, így az Úrtól távolodunk, valami máshoz pedig közelebb kerülünk. Éppen ez a bálványimádás természete: ami, aki irányít, annak hatalma alatt állunk! De sok tehetetlen (5), „ügyes”, de a fontos helyzetekben minket cserben hagyó (14) „bálványt” követünk ma is.