Találunk-e olyan embert, aki az Isten útján jár, nemcsak beszél az Úrról, hanem törvénye szerint is él (1-3)? Isten útján járnak-e a vezetők, akiknek megadatott az a felelősség, hogy elől járjanak, és mutassák az utat. Elkeserítő a kép: Isten elhalmozta őket tehetséggel és lehetőségekkel, ők pedig „viháncoló ménekké lettek”, visszaéltek az Úr kegyelmével, és saját erős városaikban (erejükben) bíztak. Pál szentlelkes prófétasággal summázza ezt a leverő tapasztalatot: „Nincs igaz ember egy sem, nincs aki érti, nincs, aki keresi az Istent, valamennyien elhajlottak…” (Róma 3,10-12) Milyen kegyelmes az Úr, erős városainkat lerombolja ugyan (17), hogy ne önmagunkban bízzunk, de nem vet véget nekünk (10), hogy megtérjünk, és valóban mássá legyünk. Jézus Krisztusban minden népet erre a megújulásra hív!

János 16,16-23a

366. dicséret