Jeremiás gyötrődik népéért (19), mert nem ismerik az Urat, ezért nem tudnak jót tenni: nem értelmesek, hanem bolondok (22), nem vesznek tudomást az Úr szeretetéről, ezért országuk és életük sivár pusztasággá lesz, és előbb-utóbb összeomlik, elpusztul (23-28). A prófétának azonban nemcsak elszorul a szíve, hanem háborog is, e hitetlenség és annak következménye láttán. Jeremiás ugyanis nem hallgathat (19): figyelmeztetnie kell a rá bízottakat, hogy nincsen Isten nélkül sem segítség, sem üdvösség (236. dicséret), csak pusztulás. Őnélküle pusztulásra ítéltek vagyunk! Ez kemény, de világos prófétai beszéd: az Úr féltő szeretettel kiáltó hangja. Mit csinál a pusztulásra ítélt ember? Sokféle pótcselekvésbe menekül a romlás elől, vagy tehetetlenül megadja magát annak. A hívő ember azonban bizonyossággal tudja, hogy Isten, az Úr Jézus Krisztusban legyőzte a romlást. Boldog az a nép, aki ismeri az Urat, de nincs nagyobb bolondság, mint Isten nélkül élni!