Valóban hatalmas az Isten (5). Mi Őt nem kérhetjük számon (23). Isten magasztalása (24) éppen azt jelenti, hogy Őt mindenek feletti Úrnak valljuk, és a tetteitől függetlenül, még a legnagyobb nyomorúságban is dicsérjük. Ezzel elismerjük, hogy mindig neki van igaza. A megtérés éppen az a felülről ajándékozott csoda, amikortól kezdve az ember minden körülmények között az Istennek ad igazat. Elihú nem pontosan fogalmaz, miszerint, ha megtérünk, akkor majd jólétre jutunk (11), hanem aki megtér, az tudja, hogy minden körülmények között jó kezekben, azaz jólétben van. Aki azonban nélkülözi az élő hitet, annak már „fiatalon elhal a lelke, és élete olyan, mint a paráznáké” (14). Hányan élnek közöttünk így, élő hit nélkül. És mi?
János 13,21-30
94. zsoltár