Micsoda lelkigondozók ezek a barátok? A hullámos papagájomat sem  bíznám rájuk. Gyógyítás helyett sebeket ejtenek, élve boncolnak, miközben azt hiszik, hogy ők értenek hozzá. Ha a családban valaki beteg lesz, költséget, időt nem kímélve keressük meg a lehetőségeink szerinti legjobb orvost, hogy hozzátartozónk mielőbb meggyógyuljon! Ha azonban az ember lelke lesz beteg, feltűnően gondatlanul választjuk ki annak orvosát. Itt válogatás nélkül majdnem mindenkit elfogadunk, aki „lelkiekben” orvosnak érzi és mutatja magát. Nemcsak a pszichológusokra, vagy bármely „lelkiekkel” bűvészkedőkre gondolok, hanem magunkra is. A „lelkiekhez” mindenki ért. A protestáns egyházakban ezen a téren is „paritás” van: elég „hívőnek” lenni és tévedhetetlenül magyarázzuk a Szentírást, valamint turkálunk a hozzánk forduló lelkekben. Arról már csak az Úr tudna beszélni, hogy az ilyen „hívott-hívatlan” lelki orvosok milyen romhalmazt hagynak maguk után a szánandó életek sűrűjében.
János 13,1-11
180. dicséret