Elihú, Jób negyedik barátja eddig udvariasan hallgatott, de amikor látta, hogy a barátok nem tudtak helyt állni a vitában, akkor előáll: jelzi, majd ő megfelel ebben az ügyben. Elihú indulatos, heves, tele fiatalos magabiztossággal és buzgósággal; szétfeszíti az igazság (18-20). Félelmetes, ha valaki ügyesen hallgat, kivár, és a végén ő akarja megmondani a „tutit”; de ami a legveszélyesebb, hogy Isten Lelkére hivatkozik, így senki se merje szavait vitatni. Valóban, csak Isten Lelke vezethet el minket az igazságra, de ha Istenre utalva kezdjük el azt bizonygatni, hogy miért nekünk van igazunk, akkor már hűtlen szolgákká lettünk.
János 12,37-43
465. dicséret