Mindig elgondolkodtat, amikor valaki másokat vádol, mert ezzel a vádló azt a pimasz merészséget állítja, hogy nála rendben mennek a dolgok. Jób ezzel a lelkülettel szemben állítja, hogy neki tiszta a lelkiismerete. Nem tekintett vágyakozó pillantással a feleségén kívül más asszonyára (1-12), nem tagadta meg a nincstelen kívánságát (13-23); nem vetette bizalmát aranyba (24-28); vendégszeretetével vett körül mindenkit (29-34). Érdemes lenne ezeket a pontokat a magunk életére nézve végig gondolni, mielőtt másokat vádolunk. Sem Jób barátai, sem mi nem tartunk önvizsgálatot, mielőtt másoknak neki megyünk. Például: elvált ember ne turkáljon mások házasságában. Jób nem tökéletes, de a konkrét vádakkal kapcsolatban feddhetetlen. Jób nem az Istennel perel, hanem a barátaival, előttük igazolja feddhetetlenségét. Ezzel azt is állítja, hogy a barátai sem különbek nála. Jób egyedül a tökéletes Istentől fogadja el a vádakat, emberek előtt emelt fővel állhat meg! Nincs alávalóbb dolog, mint amikor valaki úgy magyaráz, hogy bőven van vaj a füle mögött. Akkor minimum az imádságos csend a kötelező. Ezt meg tudom világosabban is fogalmazni: az ilyen ember legalább fogja be a száját!
János 12,34-36
488. dicséret